Sokan abban reménykedve dolgozunk, hogy az irodában töltött napjaink professzionálisan kihívást jelentenek majd számunkra, de az igazi kihívást az egész napos ülés, és az ezzel járó fájdalmak, a mozgásszegény életmód jelenti. Márpedig, ha végignézünk az evolúción és a mozgásfejlődésen, az ember nem arra lett kitalálva, hogy egész nap üljön.
Gondoljuk csak végig: reggel leülünk a gép elé, délutánig fel sem kelünk onnan, maximum egy ebédszünet, vagy kisebb kávészünetek erejéig. Ha pedig egész nap ülünk, előbb utóbb felbukkannak majd a panaszok: fáj a hátam, fáj a nyakam… És itt még nincs vége. Jó tudni, hogy az ülőmunka nem csak a mozgásszervrendszerre van káros hatással, hanem a belső szervekre is veszélyes. Az ülőmunka során felvett hanyag tartással csökken a tüdőnk kapacitása, pangás jelentkezik a keringésben, ami megterheli az egész szív-és érrendszerünket is.
Meglepő lehet, de az egész napos ülés megterhelőbb a gerinc számára, mint az állás. A helytelen üléskor közel kétszeresére nő a porckorongot érő nyomás, mint állás során. Ráadásul, ha a porckorongoknak, illetve az egész gerincnek ezt a mértékű nyomást féloldalasan kell elviselnie egész nap (hiszen lássuk be, nem figyelünk egész nap a helyes testtartásra), hamar kialakulnak majd a gerincet érő megbetegedések, például a porckorongsérv vagy a meszesedés.
De akkor mit tehetünk, hogy elkerüljük ezeknek a fájdalmaknak, betegségeknek a felbukkanását? A rendszeres mozgás beépítése az életmódunkba tartogat kihívásokat, nehézségeket, de ez nem szabad, hogy eltántorítson minket. Érdemes mindig apró lépésekkel kezdeni, hogy ne vesszünk el a rengeteg új feladatban.
Az alábbiakban erre találhattok pár tippet:
Az első lépés nagyon egyszerű lesz. A szakirodalom azt javasolja, hogy az ülést 30 percenként célszerű megszakítani. Viszont könnyű belefeledkezni a munkába, és máris elrepült egy-egy óra anélkül, hogy tényleg felálltatok volna. Annyit kell tenni, hogy fogtok egy jó nagy poharat (kb. 3 dl), megtöltitek vízzel, és megisszátok, és ezt a folyamatot ismétlitek. Egyszerű, ugye? Ezzel a lépéssel két legyet is üthettek egy csapásra, hiszen gondoskodtok a napi folyadékbevitelről, valamint azzal, hogy mindig újra töltitek a poharat eleget tesztek annak, hogy meg legyen a félóránkénti felállás, illetve séta.
A második tanácsom szintén könnyen elvégezhető. Kell hozzá egy post it, illetve egy monitor. Ezzel apró emlékeztetőket írhatunk magunknak, mint például: húzd ki magad, nyújtózz meg, változtass a testhelyzeteden, vagy igyál. A nyújtózás esetében nem az ágyból kikelős, karokkal az égfele nyújtózást értem, hanem egy észrevétlen, fejtetővel a plafon fele történő nyújtózást, mintha csak magasabbak szeretnénk lenni. Ezzel az apró mozdulattal sokat tehetünk azért, hogy csökkentsük a csigolyáinkra helyeződő nyomást. Viszont innentől kezdve a mi felelősségünk, hogy akárhányszor rápillantunk a post it-re, becsülettel meg is csináljuk a rajta szereplő feladatot.
Utolsó tanácsom pedig arra irányul, hogy minél többször változtassunk az ülési helyzetünkön. Nem kell egész nap úgy ülnünk, mint akit karóba húztak, valószínűleg nem is tudnánk. A lényeg, hogy minél többször próbáljunk változtatni a testhelyzetünkön: dőljünk hátra kényelmesen vagy húzzuk ki magunkat és könyököljünk fel az asztalra. Emlékezzünk arra, hogy a gerinc a statikus helyzeteket nem szereti, tehát minél többször változtatunk az ülő pozíciónkon, annál jobb. A lényeg, hogy a székből lecsúszott, szinte „derekán ül” és hasonló helyzeteket kimondottan kerüljük.
Fischer Klaudia
gyógytornász
