Hol bujkált eddig ez a probléma? Miért nem vették észre?
Az első diagnózist követően gyakran aggodalom és félelem alakul ki a családoknál, a szülőkben, a gyerekekben, a továbbiakkal kapcsolatosan. Sokszor az érintettekkel és szülőkkel folytatott beszélgetést követően az a benyomása az embernek, hogy helytelen információk következtében, olyan elvárásai vannak a javulás tekintetében, melyek nem biztos megalapozottak.
Tapasztalataink azt mutatják, hogy a kezelés eredményessége fontos szerepet játszik a gerincferdüléses betegek tornához való hozzáállásában. A betegségről kapott információk is nagyban befolyásolják a páciens együttműködését a terapeutával.
A gerincferdülés, más néven scoliosis, a gerinc oldalirányú elhajlása, mellyel egy időben a csigolyatestek elcsavarodása is megfigyelhető, ami a teljes kiegyenesítést az esetek nagy részében ellehetetleníti. A probléma az, hogy habár az ember a saját hátán még semmi feltűnőt nem lát, nem érzékel, a gerincferdülés már ekkor rejtve, jelen lehet. Ezeknek az embereknek a motivációját, nulla, vagy kevés információval a betegségről, nehéz megtartani a több évet felölelő kezelés alatt, főként miközben ők úgy érzik nincs is semmi bajuk.
A probléma egyből nyilvánvalóvá válik, amint tinédzserekkel dolgozunk. Nem látnak, nem éreznek semmit magukon, nem fáj sehol, legfeljebb kicsit ferde az összkép, ami azonban senkit nem zavar. Ráadásul pont ez az a növekedési szakasz, a testi adottságok miatt legjobbak az esélyeink az állapot javítására. A növekedés lezárultával a testfelépítés életkori sajátosságaiból adódó javulási lehetőség elvész. Minél későbbre tevődik a kezelés kezdete, annál kisebb az esély az eredményes kezelésre. A gerincferdülés mindinkább a csigolyák szerkezetbeli elváltozásához vezet, mely a mozgékonyságuk elvesztését is jelenti egyben. Ezenkívül még a különböző belső szervekben is jelentkezhetnek zavarok, a legtöbb esetben a szív és a tüdő normál funkciója válik érintetté.
Sajnos gyakran tapasztaljuk, hogy az idejében felállított diagnózis ellenére a terápia helytelen vagy hiányos információk miatt nem a megfelelő irányba halad és így az oly értékes idő veszendőbe megy. Ez az időkorlát szükségessé teszi számunkra, hogy egy, az iránymutatásban hasznos kis segédletet állítsunk össze az érintettek, szülők, kezelésben segítők részére.
Reméljük, hogy ezzel a tájékozódásban és a terápiában segítségükre lehetünk.
Első diagnózis
Az első diagnózis legtöbbször iskolaorvostól, háziorvostól vagy ortopéd szakorvostól származik. Optimális esetben a szülőnek már ez előtt feltűnik, hogy valami nem stimmel és amilyen gyorsan csak lehet, orvoshoz viszik a gyermeket. A gerincferdülés a pubertás korban sokszor észrevétlen marad. Ez az lehetőség a „semmi”-ből azaz a tünetmentességből fakad, amiről már korábban is említést tettem. Az elálló lapockák kikandikálnak a pólóból, a törzs-kar közötti aszimmetria megnehezíti a ruhaválasztást. Külsőleg kezdetben nincs szembeötlő elváltozás, a pácienseknek pedig nincsenek panaszai.
A diagnózis a test aszimmetriából válik gyaníthatóvá.
Az alábbi lista azokat az eltéréseket tartalmazza, melyek a legfontosabbak a diagnózis során:
– törzs-kar közötti háromszög aszimmetriája
– medence eltolódása jobb vagy bal oldal felé
– ágyéki púp, bordapúp (előrehajláskor látható)
– elálló lapockák, egyik váll magas állása.
Az elváltozások a kozmetikai problémák miatt, nem csak egészségügyi, hanem lelki gondot is jelentenek gerincferdülés esetén.
A legnagyobb nehézséget a diagnózis felállításában az jelenti, hogy a szülők serdülő gyermekük hátát csak nagyon ritkán látják póló nélkül. Gyakran fordul elő, hogy a szülők csak a strandon, jó ha egy éveben egyszer látják így gyermeküket és ekkor veszik észre az aszimmetriákat.
A szakorvos, ortopédus állítja fel a diagnózist és írja fel a szükséges kezeléseket. Klinikailag megvizsgálja a hátat, előre hajlási tesztet végez. Az előre hajlás során a vizsgált páciensnek nyújtva kell tartania a térdét és karját lazán lógatnia. Amennyiben ebben a helyzetben a két oldal között eltérés mutatkozik, a gerincferdülés esélye igen nagy. A klinikai vizsgálat mellett rendszerint készítenek röntgen felvételt is. Ez egy álló helyzetben, két irányból készített kép a gerinc egészéről. A felvétel alapján többnyire három értékről kapunk felvilágosítást: a görbület szögértékéről (Cobb-fok), a csavarodás mértékéről (rotációs fok), és az aktuális növekedési stádiumról (Risser-jel)
Más modern sugárzásmentes eszközök, becsült értékek segítségével adnak képet az egyes komponensekről, így lehetővé téve a kezelések során a rendszeres kontrollt. Ilyen például a scoliometer (csavarodás mérő) és a testfelszínmérő. Fontos tudni mennyire kifejezett, mennyire előrehaladott a gerincferdülés, ugyanis az orvos ez alapján dönti el, hogy a páciens számára a konzervatív kezelés (Schroth torna, korzett) vagy az operáció lesz a választandó kezelési forma.
Folytatjuk…
Horvát Krisztina vezető gyógytornász, Schroth instruktor
