A gerincferdülés korai felismerése kulcsfontosságú a terápia sikerességének tekintetében. Kiemelkedő szerepe van ebben a gyermeket körülvevő szakembereknek, a gyermekorvos, sportorvos, edző, testnevelő tanár odafigyelésének, de a legnagyobb szerepe a szülőnek van.
A szülő akik végigkíséri gyermeke fejlődését, a kritikus időszakokban (serdülőkor) kis, ámde rendszeres odafigyeléssel, maga is felismerheti a betegséget.
A felismerésben bizonyos külső jelek segíthetnek, melyek hétköznapi események (ruhavásárlás, közös strandolás) során feltűnhetnek a szülőknek. A gyermeken furcsán állnak a ruhái, az egyik válla magasabban, vagy előrébb áll, a medencéje oldalra tolódik, illetve elfordul, valamelyik lapockája jobban eláll a hátától, a bordák aránytalanul kidomborodnak a háton (bordapúp), a gerinc másik oldalán pedig a bordák besüllyednek (bordavölgy), esetleg hátfájdalomra panaszkodik.
Mivel a kialakulásáért nagyrészt a genetika okolható, gyakran megfigyelhető családi halmozódás.
Amennyiben a szülő tud a családban előforduló deformitásról, érdemes rendszeresen mérnie gyermeke testmagasságát. A rendszerint serdülőkorban tapasztalható hirtelen és gyorsan bekövetkező növekedés során lesz a legnagyobb esély arra, hogy aszimmetriák alakuljanak ki a gyermek törzsén, jelezve ezzel a gerincferdülés kezdetét. Az esetlegesen már korábban kialakult gerincferdülés ebben az időszakban ütemesebben romolhat. A családban tapasztalható genetikai hajlam esetén szorosabb ortopédiai kontroll (legalább évi kettő alkalom) szükséges.
A betegség egyértelmű diagnózisának megállapításához az orvos vagy az erre a területre specializált gyógytornász fizikális vizsgálata szükséges. Ennek során a szakember feltérképezi az esetleges aszimmetriákat. A gyermeket állásban és előre hajoltatva megvizsgálja. A gerinc és a bordák lefutását vizsgálja, felméri a gerincet stabilizáló izmok erejét, valamint aszimmetrikus elváltozásait. Ezután következik a röntgenvizsgálat ami a görbület pontos lokalizációjában, formájának, illetve egyes sajátosságainak felismerésében, segít, ezzel pontosabb képet adva a későbbi terápiára nézve is.
A korai felismerés kiemelkedő fontosságú a terápia sikerességét illetően, hiszen minél hamarabb sikerül diagnosztizálni az eltérést, annál nagyobb az esély a folyamat megállítására, vagy akár az eltérés javítására. Kisgyermekkorban, valamint a pubertást megelőző, illetve az azt követő pár évben a csontosodás javában zajlik, a gerinc még mobilis, könnyen korrigálható. A már kialakult, de még csekély mértékű görbület strukturális (a csigolyák alakját is befolyásoló) elváltozásai még nem kifejezettek. A célzott aszimmetrikus gyógytornával, az úgynevezett Schroth terápiával a csigolyák terhelése ismét egyenletessé tehető, megakadályozva ezzel a görbületbe menő növekedést.
A zsugorodott izmok nyújtásával a gerinc mobilitása fokozódik és az elgyengült izmok erősítésével együtt elérhető a betegség következtében eltolódott izomegyensúly helyreállítása. Rendszeres tornával az idegrendszer kóros beállítódása a gerincferdüléses tartáshoz is megelőzhető, ami a korrigált tartás beépítését könnyíti meg a mindennapokba. A fiatalkorban elsajátított torna ideálisan beilleszthető a napi ritmusba is, így később felnőtt korban sem okoz majd következményes problémákat.
A terápiát már ismerő páciensek számára évi egy-két alkalommal érdemes egy-egy intenzív hét beiktatása, ami napi több órás terápiás lehetőséget biztosítva egy hét alatt hozhat már látható eredményeket.
Horvát Krisztina
vezető gyógytornász
Az intenzív terápiákról bővebben itt: