Nézzük át röviden hogyan is épül fel gerincünk, milyen funkciókat lát el, illetve milyenek is azok a „fiziológiás göbületek”?
Gerincünk 33-35 csigolyából álló rendszer, mely törzsünk vázát alkotja, lehetővé teszi a mozgást és védi a gerincvelőt. Szemből nézve a törzs középvonalában egyenesen húzódik, míg oldalról nézve kettős S alakot alkot, lehetővé téve a dinamikus stabilitást. A kettős S alakot görbületeknek megfelelően különböző szakaszokra osztjuk: nyaki-, háti-, ágyéki-, keresztcsonti szakasz és farkcsont. Ezen szakaszok mindegyikének eltér a felépítése és az oldalsó görbületük iránya, különböző a csigolyák száma és formája, a kisízületek állása és a porckorongok vastagsága.
Pontosan milyen alkotói vannak a gerincünknek?
Fő építő köveket a csigolyák alkotják. A csigolyákat centrálisan a nyaki, háti és ágyéki szakaszokon a porckorongok, míg az alsóbb szakaszokon csontos képletek kötik össze. A porckorongok mellet kettő-kettő kisízület kapcsolja össze a csigolyákat. A csigolyák csatornát biztosítanak a gerincvelőnek, valamint a ki- és belépőidegi struktúráknak. A csigolyaoszlop stabilitását segítik a hosszabb, rövidebb szalagok, izmok. Ezek a kisebb-nagyobb izmok a stabilitás mellett a gerinc mobilitását is lehetővé teszik.
Degeneratív elváltozások folyamata
Az életkor előrehaladtával a porckorongok víztartalma és anyagcseréje csökken, ezáltal veszítenek mobilitásukból és teherbíróképességükből. A csökkent víztartalom következtében magasságukból is veszítenek, így a csigolyákon átívelő szalagok már kevésbé képesek stabilan, feszesen tartani a szerkezetet. A porckorongok funkciójának csökkenésével nő a kisízületekre nehezedő teher. A porckorongok degenerációja következtében berepedések keletkeznek külső, gyűrűs szerkezetükön, melyek lehetőséget teremtenek a belső állomány kifele történő orientációjának. Amennyiben ez a kifele történő elmozdulás létrejön, mértékétől függően beszélhetünk kiboltosulásról (protrusio) vagy sérvről (hernia).
Mi fájhat, mik a jellemző tünetek?
Porckorong kiboltosulás:
Porckorong eredetű fájdalom esetén különböztessük meg a protrusiot és a sérv okozta gyöki fájdalmat. Protrusio esetén a fájdalom jellemzően tenyérnyi területen a gerinc középvonalában, illetve annak egyik vagy mindkét oldalán jellemző, valamint a fájdalom lesugározhat a combba. Jellemzően tompa, mély fájdalomról beszélünk. Leginkább reggel felkelést követően, illetve köhögésre, tüsszentésre fokozódnak a tünetek. Statikus, rossz pozíció után sokszor nehéz a felegyenesedés, illetve gyakran korlátozott az előrehajlás. Általában mozgásra javul a páciens állapota, azonban hirtelen, gyors mozdulatok ismét előhozhatják a fájdalmat. Gyakran találkozunk olyan páciensekkel, akiknek korábban volt fájdalma, majd elmúlt, később ismét visszaesett. Ezeket a fájdalmas időszakokat nevezzük epizódoknak, melyek gyakorisága általában az évek során fokozódik, ahogy a fájdalom intenzitása és az egyes epizódok időtartama is. Neurológiai tünetek, mint például az izomgyengülés, érzés- és reflex kiesés jellemzően nem alakul ki.
Gyöki fájdalom
Amennyiben a porckorong belső állománya átszakítja a külső lemezeket és onnan leszakadva bejut a gerincből ki- és belépő idegek területére, beszélhetünk porckorong sérvről. Az ideggyököt érő mechanikai hatások mellett (nyújtás, kompresszió) gyakran nagyobb fájdalmat okoz a gyulladás. A szervezet idegen anyagként kezeli a leszakadt porckorongdarabot, mely gyulladásos reakciót vált ki. A fájdalom jellemzően zsibbadó, lüktető, égő, mély, mely gyakran lesugárzik a combba, lábszárba, lábba. Gyulladás következtében gyakori az éjszakai, nyugalomban is jelentkező fájdalom. Jellemzőek a neurológiai tünetek!
Kisízületi fájdalom
Kisízületi fájdalmak esetén különböztessük meg a hirtelen kialakuló, általában előrehajlást követően jelentkező, ízületi tok becsípődése okozta kisízületi szindrómát, a degeneratív kisízületi fájdalomtól.
Utóbbi jellemzően porckorong degeneráció következtében alakul ki, hiszen a kisízület lényegesen nagyobb terhelésnek lesz kitéve a fiziológiásnál. Jellemzően egyoldali, ujjnyi területen jelentkező fájdalom, mely sugározhat fartájékba és combba, de lábszárig már nem ér el. Bizonyos mozdulatokra fokozódik, mint a hátrahajlás, a fájdalom irányába való oldalra elhajlás, a fájdalom irányától való elfordulás. Ezen mozdulatok kombinációja tovább fokozza a fájdalmat. Jellemzően nyugalomban, napközben a fájdalom csökken.
Klinikai instabilitás
A klinikai instabilitás során az egyes csigolyákat összekötő izmok idegi kontrollja nem tökéletes, így olyan mikromozgások jönnek létre, melyek irritálják a környező lágyrészeket. Nehéz a fájdalmas mozgások meghatározása, gyakran apró mozdulatok, nem várt események (egy nem észrevett lépcsőfokról való lelépés, egy tárgynak való nekiütközés séta közben), statikus helyzetek okozzák a fájdalmakat. Reggelente a páciensek jellemzően tünetszegényebbek, míg estére, az izmok fáradásával parallel fokozódnak a tünetek is.
Fentiekben a legjellemzőbb kórképeket szerettem volna bemutatni, azonban a skála lényegesen szélesebb. Így fontos mind a szakorvosi diagnózis, mind a gyógytornász alapos vizsgálatát követően meghatározott funkcionális diagnózis megléte a terápia megkezdése előtt.
Kósa Noémi
gyógytornász
