– Mióta foglalkozol a gerincferdülés témájával?
Közel húsz éve foglalkozom gerincferdülés kezeléssel. A magyarországi helyzet feltérképezése annak idején a kezdeteknél igen könnyen ment, mert egy kerületi szakrendelő életén keresztül a rendszerbe kicsit belelátva teljesen jól leképeződött a témában lévő ködös helyzet. A betegek véletlenszerűen jutottak, vagy épp nem jutottak el orvoshoz, nem célzott terápiát kaptak a gyógytornászoktól, és sokszor nem volt összefogva egy folyamattá az a néhány év ami a tini gyermek életében a scoliosis (gerincferdülés) gyógyítására alkalmas lenne.
Ezzel az alappal indulva kezdtem el néhány év németországi munka és tapasztalatszerzés után oktatni azt a Schroth módszert gyógytornászoknak, amit a szomszédunkban már közel száz éve sikerrel és legfőképpen tudományosan alátámasztva sikerrel alkalmaznak.
– Hogyan alakultak az első lépések?
Az elején mindenfélét kaptam, amin ma már csak mosolygok. Az “értsem meg már, hogy a scoliosist nem lehet gyógyítani” és a “maguk ebből akarnak megélni?”-féle mondatok csak a kezdetek voltak. Ezt az időt mostmár lassan magam mögött tudhatom. A lassan szó csak arra enged utalni, hogy teljesen nincs még vége, épp a minap beszéltem egy anyukával aki nehezen viselte az ortopéd orvostól a leszidást, hogy minek viszi Schrothra a gyermeket, mi ez a hülyeség?
Hasonló dogok mindig lesznek. De emellett sokkal több a pozitív hatása az egész oktatásnak. A szakorvosi leleteken megjelentek a “Schroth terápia javasolt” mondatok és ez a kincs az, ami a gyerekek javulását elindítja. Erre nagyon büszke vagyok.
A rendszer is javult, javultak a szűrővizsgálatok, egyre több gyógytornász van országos szinten akik legalább már egy tanfolyam erejéig beleláttak a javulási lehetőségekbe. Mert javíthatóak, igen, ezt bizonyítja az a sok-sok röntgenkép amit az évek alatt összegyűjtöttünk.
Ha az ember folyamatosan ebben a témában dolgozik, olyan precizitást tud kifejleszteni már az apró eltérésekre is, hogy a gyermeket semmi nem menti meg a javulástól, ha egy feltételnek eleget tesz, ez az egy pedig: ha csinálja az előírt terápiás javaslatokat.
Ez volt a célja annak idején Katharina Schrothnak, aki páciensként a saját testén kísérletezte ki a rendszer apró részleteit és akinek a munkáját a jelenlegi Schroth Klinika számomra csodálatra méltó oktatói tovább folytattak. Folyamatosan náluk “lógok”, ahogy csak időm engedi. Azt a feltöltődést amit az ember ott kap, nem pótolja más és bízom abban, hogy ennek legalább egy részét át tudom hozni a határainkon belülre.
– Mi indítot el téged ezen az úton?
Hát igen, nekem is van gerincferdülésem. Legutóbbi nagy élményem vele kapcsolatban, amikor a Schroth Klinika kurzusán tanárként asszisztálva a főoktató pólón keresztül is felfedezte, majd alanyként megvizsgálgatott. Ilyenben nem sokunknak lehet része :-). Nade ez már szakmai ártalom, szokták mondani – ha az ember ennek örül. Mindenesetre a gyermekkori gyógytornámat szívből utáltam és már akkor közöltem édesanyámmal, hogy bármi leszek, csak gyógytornász nem.
– Mi lett ebből a gondolatból, mit szeretsz most a legjobban a legjobban a scoliosis témában?
Erre a kérdésre két választ tudnék adni. Az egyik, a gyerekekkel töltött sok-sok év egy olyan tornával amit el tudnak fogadni, ami alatt végig láthatjuk a folyamat fejlődését, együtt drukkolhatunk, együtt örülhetünk a sikereknek és együtt vészelhetjük át a nehéz pillanatokat. A másik az intenzív programok, amikor egy héten át napi több órában kapjuk meg a gyerekeket és formálhatjuk őket mint egy szobrász a remekműveit.
– Mit tervezel a jövőre?
Szeretném azokat a társszakmákat közelebb hozni egymáshoz, akik körülveszik a gerincferdült gyerekeket. Csak összefogva tudjuk a legjobb segítséget megadni. Már évekkel ezelőtt nyitottam az egyik ilyen munkacsoport felé, most épp ugyanazt a fázist éljük, mint pár éve amikor elkezdtem. A hitetlenkedés és a kétkedés időszakát. De semmi baj, meg fogom őket győzni, azután pedig egyre jobbak leszünk együtt. Aki pedig ebből a legjobbat kapja, az a gyermek lesz, aki mit sem tehet arról, hogy most épp elgörbült a háta!
