Az idegrendszer mozgató szervrendszerünk fontos része, ennek megfelelően, főként az ideg-izom-izületi rendszer kóros működése esetén nagyon fontos a terápiába való integrálása. Az idegmobilizációs technika alapja az idegi szövetek és a környező struktúrák mechanikus, speciális mozgtással történő kezelése, a fájdalom csökkentése érdekében.
Az idegszövet a szervezet legbonyolultabb szerkezetű, és ennek okán a legérzékenyebb szövete. A test szöveteinek csupán 2 %-át alkotja, azonban a vérellátás 20 %-a az idegszövetet táplálja. Az idegsejtek igénylik is a gazdag vérellátást, hiszen működésük feltétele a megfelelő oxigén és tápanyag ellátás. Az egészséges ideg nem fáj. Az ideg akkor fáj, ha gyulladt, közvetlen sérülés, fertőződik, vagy oxigén hiányos álalpotba kerül.
A perifériás idegek a gerinccsatornából való kilépésük után több, potenciálisan szűk anatómiai szövetközti helyen áthaladva jutnak el a végtagokhoz. Ezeken az ún. “veszélyesebb” helyeken nagyobb az esélye az idegek kompresszió alá kerülésének is. Előfordul statikai okból, amikor egy anatómiai csatorna (pl.:kéz alagút) szűkülete okozza a panaszokat, vagy dinamikus struktúrák elváltozásai következtében is (pl.: Musculus supinator). Ezeket a már meglévő anatómiai veszélyhelyzeteket tovább ronthatja egy rossz testtartás vagy bizonyos izmok ismételt összehúzódása.
Az idegek mechanikai és élettani funkcióik által képesek alkalmazkodni a mindennapi mozgásainkhoz, testünk hely- és helyzetváltoztatásához. Normál esetben a dinamikus struktúrájú idegek csúszásra képesek, ami minden mozdulatunkat követ. Ez a csúszó mechanizmus védi az ideget a túlzott megnyúlástól. A túlnyújtás következtében az ideg vérellátása nagymértékben csökken, 15 %-os nyújtásnál meg is szűnik. Azonban az ideg megnyúlás helyett elcsúszik a helyén, így alkalmazkodva a testhelyzet megváltozásához. Az előzőekben említett anatómiailag szűkebb tereknél ez a csúszás akadályozottá válhat, a mozdulat kivitelezéséhez az ideg nyúlással kompenzál. Az idegszövet egy idő után nem képes tolerálni a feszülést, a nyújtást és a kompressziót- az ideg vérellátása romlik, működése csökken, illetve megváltozik, a nyomás alá került ideg nyújtási sérüléseihez vezet. További következményként gyulladás, hegképződés (ami az eddig is akadályozott mozgást még jobban rontja), majd krónikus idegkompresszió léphet fel.
Az idegi kompressziók kialakulása nagyon komplex. Vizsgálatok igazolták hogy a kompresszióra adott szervezeti válaszreakciók a kifokú gyulladástól a nagymértékű degenerációhoz vezethetnek. A panaszok fájdalom, zsibbadás, érzéskiesés, súlyos esetben bénulás képében jelentkezhetnek.
Az idegmobilizációs technika alapja az idegi szövetek és a környező struktúrák mechanikus, speciális mozgatással kivitelezett kezelése. A módszer célja az idegek dinamikájának helyreállításán keresztül javítani az idegszövet funkcióját, megakadályozni a hegképződést, a gyulladás, és a tartós kompresszió kialakulását.
Kezelhető kórképek:
– idegi kompressziók (nyomás alá került idegek) gerincsérv, spondylolysthesis
– idegsérülések (operáció után is)
– idegbecsípődések (isiász, lumbágó)
– alagút syndromák (karpal-, tarsal tunnel syndroma)
– thoracic outlet syndroma
– neurogén fájdalmak
