Az egyik leggyakoribb probléma az állkapocsízület kezelésekor a száj nyitásakor és zárásakor fellépő erőteljes kattanó hang.
Ennek több lehetséges oka lehet:
Az állkapocsízület egy páros ízület, melynek hatalmas szerepe van a mindennapi funkciók ellátásában. Az ízületen belül két csont illeszkedik egymáshoz: a vápa, amely egy ízületi gödör, és ebbe helyezkedik bele egy kis fejecske, az ízület másik csontos eleme. Az ízfelszínek között található egy rostporcos elem, amit discusnak hívunk. Ennek a porckorongnak az elsődleges feladata az ízületek közötti egyenetlenség kitöltése, másodlagos szerepe a száj nyitásakor a mozgáspálya mértékének növelése. Ha a discus valamilyen irányban elcsúszik (legtöbb esetben előrefelé) az ízületi mozgás során ennek kattanása hallatszik.
Az állkapocsízület egyik passzív alkotóeleme az ízületi szalag, mely az ízület stabilizálásában vesz részt. Ennek az alkotóelemnek a diszfunkciója is okozhat elváltozást az ízületben, például egy trauma következtében megnyúlhatnak a szalagok. Ilyenkor megnövekedik a mozgástartomány, másnéven hipermobil lesz az ízület.
Izom diszbalansz, helytelen testtartás, gerincferdülés is vezethet az ízület túlterheléséhez. A váll, valamint a nyakizmok szoros összeköttetésben vannak az arc rágóizmaival és mimikai izmaival. Ezek az izmok körbeveszik az állkapocsízületet, emiatt ezen izmok feszessége, zsugorodása, valamint a fej/ nyak helyzetének megváltozása is vezethet az állkapocsízület diszfunkciójához.
Nem utolsó sorban a stressz, alvászavar, szorongás, depresszió is állhat a panaszok hátterében.
Ha bármilyen rendellenességet tapasztal az állkapocsízületben a száj nyitásakor, vagy zárásakor, minél előbb érdemes szakemberhez fordulni, mivel az időben elkezdett kezeléssel elkerülhetőek a további problémák kialakulása, ami lehet az ízület körüli izmok fájdalma, rágási nehézségek, valamint ezek jelenléte szájzár kialakulásához is vezethet.
A jelen helyzet megnehezíti számunkra a megfelelő terápiás ellátást, de éppen ebben tud segíteni egy online konzultáció, hogy fel tudjuk mérni a probléma súlyosságát. A beteg pontos kikérdezése, a probléma felkutatása az egyik legfontosabb a későbbi terápia felépítésében. Az enyhébb esetekben néhány célszerű tornagyakorlat is segíthet, mindenféle manuálterápiás beavatkozás nélkül. Tudományosan is bizonyított, hogy a rendszeresen végzett gyakorlatok hatásosabbnak bizonyultak, mint „ülni és várni”, hogy elmúljon a probléma, vagy csak önmagában egy harapásemelő használata. (Nicolakis et al. 2001, Michelotti et al.2005)
A gyakorlatok megtanulhatóak, otthon könnyedén elvégezhetőek. Napi rendszerességű gyakorlás esetén a változás már a gyakorlatok után közvetlenül érezhető lehet és akár néhány nap alatt észrevehető javulás következhet be.
