Többet teszünk gyógyulásunk érdekében, ha megismerjük a fájdalmunk okát és működését, mintha folyamatosan csak arra koncentrálunk mi az, amivel enyhíthetnénk.
Az előzőekben már szó esett az akut és a krónikus fájdalom jellemzőiről. Sérülésre vagy egyéb más ártalmas hatásra, idegrendszerünk és agyunk reagál, hogy megóvja a szöveteket a további károsodástól. Ez a válaszreakció teszi lehetővé, hogy a gyógyulás ideje alatt, a sérült részek számára adottak legyenek a körülmények a felépülő folyamatokhoz, és megfelelő szöveti regenerálódás jöjjön létre. Ha a fájdalom a szöveti gyógyulást követően továbbra is fennáll, az nem feltétlen jelent újabb ártalmas veszélyt.
Hasonlóan a védelemért szolgál a visszatérő fájdalom jelensége is. Ha van egy évek óta vissza-vissza térő fájdalom, az nem azt jelenti, hogy az adott izom, ízület, szalag, ideg újra és újra sérülést szenved el. Tudományos megközelítés alapján, ezek a visszatérések azért fordulnak elő, mert valamilyen figyelmeztető jel elegendő volt ahhoz, hogy aktiválja a régi sérülés valóságszerű újra-érzését. Különböző kiváltó tényezők, mint például a félelemek, az emlékek és körülmények, a fájdalom élményének részei lehetnek. A gondolataink, elképzeléseink és félelmeink idegi impulzusokként elektrokémiai választ hoznak létre agyunkban, csakúgy, mint a sérült szövetből jövő impulzusok.
Tehát a fájdalom nem mindig egyenlő a károsodással. Egyszerűen csak önmagának egy emlékeztető, hogy a fájdalom minden alkalommal, vissza tudja állítani ezt a védekező rendszert. Mintha az agyunk ellenőrzéssel akarna biztosra menni, hogy minden rendben van, a testünk ép és egészséges.
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy rögtön merész dolgokat csináljunk. A testünk nem áll készen, ilyen léptékű változásokra. Az eleve érzékeny idegrendszerünk drasztikus intézkedésekkel állítja le az újabb károsodás kialakulását, akár az izmaink időleges bénításával, hányással vagy ájulással. A lényeg, hogy az idegrendszerünk, csak annyit enged amennyire a szervezetnek szüksége van. Megóvva a túlterheléstől, fokozatosan növelve az aktivitást és a testmozgást.
A mozgás elengedhetetlen a gyógyulás érdekében. Egy olyan elsődleges testi funkció, melyet a fájdalom erősen befolyásol, megváltoztat és kontrollál. Érezheted, hogy a régóta tartó fájdalom ellenére, most már mozgásra lenne szükséged és igazán el is szeretnéd elkezdeni, de a fájdalom mégis fogva tart. Ennél az állapotnál nagyon fontos okosan cselekedni! Ha sikerült megértened a fájdalmadat, és tudatában vagy annak, hogy az már nem a szöveteket károsító tényezőkből ered, elkezdhetsz mozogni.
Hogyan?
Alapvető elveket tarts szem előtt, ami segít irányt mutatni.
1. Döntsd el mit szeretnél elkezdeni csinálni, vagy miben szeretnél fejlődést elérni. Egy tevékenységgel kezdj, amivel különösképpen szeretnél foglalkozni, például sétálás, olvasás, a nyakmerevítő levétel idejének növelése, munka végzése, stb…
2. Találd meg a kiindulási pontot, amely azt az aktivitási mértéket jelöli, ahol még nem „lobban lángra” a fájdalmad, nem növekszik az intenzitása, nem jelenik meg hirtelen és nem bénít le hosszú órákra, vagy akár napokra. Tisztázd le magaddal, hogy hol is van ez a bizonyos pont.
Például:
-Mennyit gyalogutat tudok megtenni, hogy ne lobbanjon be a derékam?
-Tudok 30 percet sétálni, de holnap tuti az egész napot ágyban kell töltsem.
-20 percet letudnék sétálni?
-Még mindig biztos megfizetnék másnap érte.
-10 perce menne?
-Talán, de meredek úton biztos nem.
-5 perc sík talajon?
-Talán.
-3 perc sík talajon?
-Az már biztosan menne.
Ezek alapján, a kiindulási pontod a sík talajon való járás esetében a 3 perc. Így vedd sorra a többi tevékenységedet is.
3. Tervezd meg az előrelépéseidet. Jusson eszedbe! A „Nincs fájdalom, nincs nyereség” szemlélete nem jó választás! Légy óvatos magaddal és mindennap kis lépésekkel (akár fél percekkel) haladj előre és ne kíséreld meg megtörni a tervedet! Ne légy türelmetlen!
4. Ne „lobbanj be”, de ne borulj ki, ha megtörténik! A riasztórendszer érzékenysége miatt nagyon nehéz elkerülni a belobbanást. Ha megtörténik, ne keseredj el és ne stresszelj! Az idegrendszered csak védelmezni akar téged. Ilyen esetben, úgy érezheted feladod, és már mindent el is felejtettél, amit megtanultál a fájdalomról. Talán azt gondolod, hogy egyszerűbb lenne keresni valamilyen radikális, de kevésbé helyénvaló gyorsmegoldást jelentő kezelést… De ne add fel!
5. Ez egy életforma, amihez szükséges tudatosan megtervezni az életedet. Érdemes keresni egy olyan tevékenységet, ami kikapcsolódást nyújt és boldogságot okoz. A boldogság pozitív fiziológiás hatást vált ki az idegrendszerre és a fájdalomcsillapításban is szerepet játszik.
Noigroup publikációja alapján
Szoboszlai Hanna
gyógytornász
